Eredetiségvizsgálat - Amit tudni akart!

Oknyomozó riporterünk legkeményebb bevetésére indult. Már a portán mindent tudnak: "aha, maga jött az Indextől". Nem merek pontosítani, látom rajtuk, nem lesz ellenükre, ha véletlenül ki kell majd dobni.

Érdekes, de se motozás, se fémdetektoros kapu. Bent végeláthatatlan folyosók, halkan surranó titkárnők, az idegen láttán enyhe rosszallást mutató hivatalnokok. Aztán egy fiatal, jóindulatú helyettes sajtófőnök (Dr. Kőszegi Márk), aki egyből felajánlja a tegeződést. Kár, hogy ennyire elbeszéltünk egymás mellett, így klasszikus interjú helyett a fontosabb részleteket közöljük.

"A négymilliárd nem abból van, hogy négymilliárdot akart ebből valaki kivenni, hanem ez a rendszer behozta a négymilliárd pluszt"

Kerestük a kapcsolatot a Pénzügyminisztériummal előző írásunk megjelenése előtt is. Az első levélre érkezett is válasz, de ahogy ettől vérszemet kapva kissé provokatívabb hangot ütöttünk meg, hirtelen elnémult a kérdezett. Nem telt el több pár óránál a cikk megjelenése után, és hirtelen fontos lett a véleménynyilvánítás a minisztérium irányából. A fő sérelem a hazugozás; nem csodálom, kényes téma ez manapság.

De kezdjük korábbról. A köznyelvben súlyadóként ismert gépjárműadó (jelenleg teljesítményadó) megszületése pillanatától a legaljasabb adónemek közé tartozott. Ellenszolgáltatás nélküli elvonás, ugyanis nincs tényleges lehetőség a befolyt összegek elköltésének ellenőrzésére. Hogy mégis neve legyen a gyereknek, a helyi önkormányzatoknak kellett (volna) a kezelésükbe tartozó utak karbantartására fordítaniuk. Így máris van némi logikus színezete a dolognak: a nehezebb gépjármű jobban rongálja a burkolatot, vagyis fizessen többet.

Csakhogy a törvényalkotók mélységes döbbenetére a technika dinamikusan fejlődik. Egy mai átlagos, 1,4 literes benzinmotoros gépjármű 90 lóerős, a 10 évvel ezelőtti 60 másfélszerese. Növekedett ugyan a súlyuk is, de jóval kisebb arányban, nagyjából 20-25 százalékkal. És miért érné be ezzel az automatikus bevételnövekedéssel az állam, ha van mód csinos növekmény elérésére, ráadásul az igazságos Mátyás köntösét felöltve?

A súlyadó rendszerének felváltását nem mi, az autósok kezdeményeztük. Mi tétlenül tűrjük, bármit is hoz a következő adóév. Rég belenyugodtunk, hogy kis autó = kis sarc, nagy autó = nagy sarc. Persze, akadnak (a szúrós szemű állam szerint) ügyeskedők, markukba röhögők, akik bikaerős motorral szerelt kis nyehenyócákkal járnak. És vannak amatőrök, kiknek 16 mázsás autójában 60-70 lóerős dízelmotor csühög. De a teljesítmény és a tömeg alapvetően párhuzamot képez.

Tehát ekkor megjelenik a színen a Méltányos Állam, és (nem nélkülözve a populizmust) azt mondja, tegyük értékalapúvá az adózást, mégse fizessen már a zöldséges az öreg csotrogányára kétszer annyit, mint a yuppie a divatos utcai sportkocsijára. Ez így van rendjén, azért általában a jövedelem és a megvásárolt autó teljesítménye összetartozik. Ráadásul a Méltányos Állam nagylelkű is, azt mondja, nézzük meg a jelenlegi járműparkot, és igazítsuk hozzá a rendszert. 2007-től alig négymilliárd forint többletet remélnek tőle, ami szinte elenyésző a bő 50 milliárdos idei tervezethez képest. ("A négymilliárd nem abból van, hogy négymilliárdot akart ebből valaki kivenni, hanem ez a rendszer behozta a négymilliárd pluszt" - istenem, micsoda szerencsés véletlen.)

"És amikor beszélgetünk, ilyen növekmény, olyan növekmény..."

Csodás táblázatokat kaptam a magyarországi autóállományról. És itt veszítettük el a kommunikáció fonalát a helyettes sajtófőnök úrral. Ugyanis én azt mondom, az állam lehet együttérző, de a harácsolás a génjeiben van. Mert mi hibádzik az indoklásban? (Még egyszer idézem a törvény indoklását: "az átlagos életkorú és hajtómotor teljesítményű (11 év, 40-50 kW), illetve az állományban legmagasabb arányt képviselő gépjárműcsoporton (8 éves, 50 kW-os) belüli gépkocsik utáni teherszint nem változik vagy valamelyest csökken."). Az, hogy az automatikus növekedés már nem a súlygyarapodástól, hanem az annál jóval nagyobb arányú teljesítményfelfutástól függ. Én elhiszem, hogy a nyilvántartás szerint az átlagéletkor 11 év, és az átlagos teljesítmény 40-50 kW. Ma. Jövőre - remélhetőleg - az átlagéletkor csökken, az átlagteljesítmény nő.

Azt mondja viszont az illetékes, hogy az autótulajdonos nemigen törődik ezzel az apró kiadási tétellel. "És amikor beszélgetünk, ilyen növekmény, olyan növekmény, és nem a Corvette-ről, mert az a másik szélsőség, akkor olyan tételekről beszélgetünk, hogy 12 hónapos intervallumra megnőtt az ő költsége 1-2 ezer forinttal." Halálos cinizmusuk ma is felkavar. "Mire lehet szabni a módosítást? Arra lehet szabni, ami ma minket körülvesz. Lehet csinálni olyat, hogy ebből a logikából kiindulva egy képzeletbeli, jövőbeli állapothoz szülök én majd törvényt. Mi következik ebből? Drasztikus bevételkiesés."

Nem, én azt mondom, hogy ha ilyen alapon adóztatunk, akkor tegyük úgy, hogy 1. az adótétel nem emelkedik, egy percentet sem, vagy ha jövőre és azután mégis, akkor csökkentsük a tarifát ("ezen nem fog sírni senki, de hát én azt gondolom, nem az a feladata senkinek, hogy egy plusz bevételen aggódjon, amikor a másik oldalon nem egy érezhető teher."); 2. ismerjük be, hogy így akarunk kaszálni, mert intézkedéseink miatt ezekre a csapongó, Szlovákiára, ne adj' úristen, Ukrajnára kacsingató befektetőkre nem biztos, hogy számíthatunk. Most egy markát dörzsölő hivatalnoksereget látok magam előtt, akik előre boldogok a csinosan gyarapodó összeg láttán. És ne mondják nekem azt, hogy képtelenség előre látni a változás irányát. Ezért van a KSH, nem másért.

"Nem tudom elképzelni, hogy beindulna és logikázna azon, hogy őneki 13 ezer az éves adója az autóra vagy 15."

Még egy apró felvetés. Én azon ritka, kiveszőben lévő fajhoz tartozom, aki számon tartja kiadásait, és az elkövetkező időben számításba fogom venni ezt a tényezőt is. Egyszerű okom van rá: nem szeretem a semmire kiszórni a pénzt az ablakon. A benzin áráért megtehető kilométereket kapok. A biztosítás díjáért kisebb büntetést kockáztatok nagyobb könnyelműségemért. Egyáltalán, a fenntartás költsége nagyjából arányos a használattal. Kivéve a gépjárműadót. Azt akkor is fizetem, ha saját udvaromban áll egész évben az autóm. (Igen, tudom, a biztosítást is. De előfordulhat, hogy elereszt kézifék, és az elgurult jármű előbb átszakítja a kerítést, kidönt fél tucat szilvafát, felborítja a szomszéd IFÁ-ját, majd a falat átszakítva a nappaliban áll meg. Akkor jön a biztosító, és mellényzsebből fizet.)

Mivel nem tudok mást tenni, (ezután is) öreg vacakkal járok. Szerintem ezzel több kárt okozok a környezetünknek, az egészségünknek - ebből következőleg az államnak -, mint ha fiatalabb, kevésbé szennyező, kisebb fogyasztású járművem lenne. "Nem a gépjárműadó miatt fogsz úgy dönteni a vásárlás mellett, ahogy döntesz, és most nem terólad van szó (...) általában nem ez alapján fognak dönteni." De tényleg azt várják tőlem, hogy tudatosan adjak ki még többet a sokfelől sanyargatott jövedelmemből, egy szép, de számomra megfoghatatlan cél érdekében? Sokan lesznek még így. Nem szerencsés ezzel konzerválni a pusztuló autóparkunkat.

"Mi van kiírva a benzinkútra benzinárnak, az sokkal inkább zsebbevágó"

Készült már számos cikkünk az autósok terheit érintő témákban. Személy szerint azt szeretném, ha minél több felelősen döntő autós élne hazánkban. Ez az álláspont nemigen találkozik egyes érdekcsoportok rövid távú stratégiájával. Hogy is tudna lemondani egyetlen könnyelmű, autóját 10 éves (!) részletre megvásároló vevőről is az növekedés terhével megvert autókereskedő? Vagy miért ne adná 20 százalékos uzsorakamattal a bank a pénzt, amikor a vágy erősebb az ésszerűségnél? Miért ne lehetne a kötelező biztosítás annyi, amennyi, amikor ezrek élősködhetnek rajta, csalásból élve, a többi pénzén? A benzinárral, a biztosítással, az adókkal jelenleg semmit nem sem tudunk tenni. Csak ésszerűen fogyasztani. Mint a helyettes sajtófőnök úr, akinek sem szolgálati, sem saját autója nincs, és amíg az időjárás engedi, kerékpárral jár dolgozni. Példamutató magatartás. Igaz, az empátiát is nehezebb elvárni. teljesítményadó

Forrás: totalcar.hu